Rólunk

Történelmi Mozaik – a Kárpát-medence viseletei, az optikatörténet csodái, feledésbe merült kismesterségek és a szocializmus tárgyi örökségének kulturális – turisztikai hasznosítása, a Lézerpont LÁTVÁNYTÁR Miskolcon

MISKOLC – A NYITOTT KAPUK VÁROSA
A kiállításokból Látványtár

Miskolc és környéke a turisztikai piacon

Miskolc és vonzáskörzete turisztikai profilját jelentős mértékben befolyásolja, hogy – bár kulturális és természeti értékekben gazdag - nem rendelkezik komplexen értékesíthető turisztikai termékkel. A város sajátos településszerkezetének köszönhetően több turisztikai célpont is kialakult, amelyeknek fejlesztése és fenntarthatósága jelentős forrásokat igényel mind anyagi, mind humán-tartalmi vonatkozásban. Jelentős probléma, hogy a tartózkodási idő növekedése tekintetében lassú elmozdulásnak vagyunk tanúi – és bár az Európa Kulturális Fővárosa projekt jelentős áttörést hozott a pozitív imázsformálásban – még mindig találkozunk negatív előítéletekkel.
A globalizációnak köszönhetően nincsenek határok, a hazai és a külföldi versenytársakkal kell lépést tartanunk, amely jelentős felelősséget ró a turisztikai szakmára csak-úgy, mint az önkormányzatra.
A „marketing zajban” nehéz elérni a küszöbértéket, amely az érdeklődőt utazásra ösztönzi és az ár-érték arányt szem előtt tartva Miskolcot vonzó célpontnak találja. A versenyképes, hosszú távon is értékes és működtethető új vonzerő létrehozása jelentős befektetést igényel, amelynek finanszírozása jelenleg nehézkes, vagy nem megvalósítható.

A népi kultúra, hagyományaink bemutatása, mint a turizmus egyik húzóágazata

A nagyrendezvények és fesztiválok jól bevált, visszatérő, látványos kellékei a népviseletek. Az EU csatlakozás, és még sok minden más együttes hatásaként váratlan mértékben megnőtt az érdeklődés ezek iránt, hiszen egységes európai értékkoncepcióba való integrációban egyre nagyobb jelentősége lesz a nemzeti és egyedi értékek átmentésének, megőrzésének, bemutatásának. A népviseletek esetében olyan elemekről van szó, amelyek az idők során elenyésztek, illetve az ezt őrzők, ismerők kihalása, stb. miatt eredeti formájukban egyre inkább elérhetetlenek, pótolhatatlanok.
Harminc éves gyűjtőmunka eredményeképpen létrejött a Kárpát-medence és a környezetében élő népek és nemzetiségek eredeti viseleteinek egyedülálló gyűjteménye.

A hivatalos és a magán népviselet gyűjtemények állományát, az azokat gyűjtők szándékait és lehetőségeit ismerve, biztosan állíthatjuk, hogy hosszú ideig ez lehet az egyetlen ilyen látogatható gyűjtemény Magyarországon, de lehet, hogy Közép-Európában is.
A kiállítással megnyílhat a lehetőség, hogy a hiányt - egy országos hírű attrakcióval – ne csak pótoljuk, hanem az első helyek egyikére kerüljünk.

Az ötlet előélete

Többek között a fenti szempontok miatt is felvetődött a lehetőség, - először az Európa Kulturális Fővárosa pályázat írása időpontjában -, hogy ezt a viseletgyűjteményt 2010-ben az érdeklődők számára is látogathatóvá kellene tenni. A pályázatunk sorsa ismert, de a látogathatósággal kapcsolatos elképzelés - a gyűjtemény létéről „kiszivárgott hírek” miatt - önálló életet kezdett élni. Először a szűkebb környezetünk, de később az ide látogató szakemberek „számon kérték”, hogy ezeket a népviseleteket,

  • egy helyen, ilyen minőségben és mennyiségben,
  • eredeti, a használati körülményeikhez hasonló állapotban,
  • a laikus látogató számára is érthető információkkal kiegészítve
bemutató gyűjteményt - amelyhez hasonlót csak az 1896-os Millenniumi kiállításon lehetett látni - miért nem tesszük látogathatóvá?

A népviseleti hagyományok bemutatásának jelenlegi helyzete

Az elmúlt évtizedekben voltak időszakos események, kisebb-nagyobb földrajzi – néprajzi egységek viseleteit bemutató alkalmak, de mára a viseletek néhány darabja, csak a más célból megrendezett közelmúlt történeti kiállítások díszleteiként kerültek a látogatók elé. A ma egyre jobban divatba jövő tájházakban látható néhány, de csak az adott településre jellemző viselet.

A népviseletek iránti fokozott érdeklődés miatt – más lehetőség hiányában – az eredetileg más céllal létrejött babamúzeumok pl. abádszalóki, keszthelyi, stb. „pótszerként” is működnek. A játék méretekben elkészült öltözetek, a néprajzilag elfogadható mértéket meghaladó leegyszerűsítéssel mutatják be a viseleteket. Ezzel együtt is jelentős idegenforgalmat generálnak.

A népviseleti kiállítás építésével párhuzamosan a kultúra, a tudomány, a gazdaság és a hétköznapi élet területeinek közelmúltját felidéző tárgyakból is készülnek bemutatók.

A II. világháborút követő időszak, amelyet a történelem sajátos vargabetűjeként is jellemezhetünk, sajátos tárgyi kultúrát teremtett. A politikai ideológia a hétköznapok részévé vált, megteremtve ezzel azt a társadalmi klímát, amelynek jelszavai, szimbólumai rányomták bélyegüket a fogyasztói igényekre. Így született meg egy jól körülhatárolható tárgykultúra. A kiállítás betekintést enged az időszak hangulatába annak minden jellegzetességével, így az eredeti csomagolású „luxuscikkek”, a hétköznapi háztartási eszközök, a képzőművészeti alkotások, de ugyanúgy megtalálhatók itt, mint a reklám – és politikai plakátok, a kor közlekedési eszközeinek jó néhány darabja, kitüntetések, oklevelek, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének emlékei és természetesen giccsek is.

A számítógép és a laptop mindennapos használata, ma már a néhány évvel ezelőtt használt írógépeket is történelmi távolságba száműzte. Az írás megjelenésével egyidős az olvashatósággal és a sokszorosítással, továbbá a számolás „gépesítésével” kapcsolatos igény. Ezeket hosszú időn át csak a kézírással, és időrabló, fárasztó „fejbenszámolással” tudták megoldani. A nyomtatás megjelenése után közel 300 évet kellet várni arra, hogy a „magányosan író ember” is gépesíteni tudja ezeket a fárasztó tevékenységet. Az anyagismeret és megmunkálás fejlődése 1800-as évekre érte el azt a szintet, hogy megjelenhettek az első író- és számológépek, ezek fejlődéstörténetéből láthatók, a korai kísérleti példányoktól számítógép nyomtatóig, de a „távírás” néhány eszköze a távíró, a telexek is látható.
A kiállítás különlegessége egy ún. „csendőr” írógép, amely a megszokott tíz helyett, csak háromujjas: a használó egyik kezével mozgatott tűvel mutat a betűre, a másikkal pedig leüti a billentyűt.

Első hallásra az optikatörténeti kiállításon talán meglepődik az érdeklődő, hiszen elsőre talán a szemüveg jut eszébe, mint optika. Pedig a középkorig vezethető vissza ez a történet. Az emberiséget mindig is foglalkoztatta a távlatok, a végtelen ugyanúgy, mint a legapróbb szabad szemmel nem látható dolgok megismerése. Így a távcső és a mikroszkóp a tudomány nélkülözhetetlen eszközévé vált. Az ember minél inkább kutatja a világot, amelyben él, annál tökéletesebbre fejleszti eszközeit is, amelynek révén megismerheti. Az optikatörténeti kiállítás a fénytörést hasznosító alkalmazott tudomány jelentősebb területei mutatja be, például közel 100 darab, 1780–ból származó angol nagyítótól napjainkig gyártott mikroszkóp kiállításával. A tárlókban láthatók a különböző korú teodolitok, fényképezőgépek és a filmkészítés eszközei is.

Az erdélyi mélyművelésű bányákból származó különleges üregi ásványok évmilliók üzenetét hordozzák. A lenyűgöző látványt szemlélve megállapíthatjuk, hogy az ásványbörzéken nem igen találkozhatunk hasonló darabokkal. Felszínre hozásuk a lelkes gyűjtők számára lehetetlen, hiszen az erdélyi nemesfém bányák nem tartoznak a könnyen elérhető helyek közé.
A gyűjtemény darabjai többek között vannak: óriási gipsz, kvarc és sok másféle kristály, magukban és különböző társult formáikban, de láthatóak hihetetlenül finom antimonit, mészkő képződmények is.

A mai tömegtermelésre szakosodott világunkban egyre inkább előtérbe, nagyobb „becsbe” kerülnek azok a tárgyak, eszközök, ruhadarabok, amelyek kézművesipari technikával készülnek.
A kismesterségek művelői egyre kisebb számban vannak, tevékenységük egy tájház, vagy skanzen alkalmi rendezvényein ismerhető meg különleges látványosságként. A mintegy tíz mesterséget bemutató, hűen berendezett műhelyekben: a borbély, a szabó, az órás, a suszter, a kádár, a kocsi- és kerékgyártó, az asztalos, a szatócs, a kovács, a szíjgyártó-bőrös-táskás és a kötélverő munkakörülményei, gépei, szerszámai és a munkájuk során felhasznált anyagok is megismerhetők.
A kiállítást nézve könnyen beleképzelhetjük magunkat az adott szakmát művelő ember mindennapjaiba, mivel megpróbáltunk mindent úgy elrendezni, mintha a mester éppen most lépett volna ki a műhelyéből.

A kiállítások látogathatóvá tétele 2008. április 11-re megtörtént és ezzel megvalósult

A régió legnagyobb látványtára

amely, az egyenként is figyelemreméltó témáival, és a sokféleségével különböző érdeklődésű és korú látogatónak – egy helyen – kínál program méretű látnivalót. A látványtár egy folyamatosan megújuló attrakció lehet, mert nem az a „szokásos múzeumi kiállítás”, amit „csak egyszer érdemes megtekinteni”, hanem további – természetesen az erre fordítható források mértékétől függően - később egyéb attrakciókkal is bővíthető, pl. interaktív kiállításkellékek, a kiállítások tematikájához kapcsolható események, rendezvények – melyekből ugyancsak nagy a hiány régiónkban.

Az idegenforgalmi attrakció rendhagyó működtetése

A hosszú távú működtetés biztosítéka azaz egyedülálló lehetőség, hogy - a Látványtár - a régió legnagyobb látványműhelyeként 16 éve sikeresen működő Lézerpont Stúdió tevékenységébe (és tereibe) integráltan működik majd. Ennek a lehetőségnek azaz előnye is megvan, hogy az üzemeltetés, karbantartás, felügyelet, a látogatók tájékoztatása, a kiadványok elkészítése, stb. – a párhuzamosság miatt - újabb forrásokat már nem igényel. Ebben az esetben viszont a Látványtár működtetésének közvetlen költségeit már a belépődíjakból lehet fedezni. Más ráfordítás nem lévén – ezért ez a „működő vállalkozásba integrált attrakció”,–val nálunk is megvalósulhat egy, a mértékadó idegenforgalommal rendelkező országokban hosszabb ideje sikerrel működő önfenntartó modell.

Az eddig összegyűjtött anyag kiállításszerű rendezése a végéhez közeledik A projekt - a látogathatóvá tétel érdekében – már központi (állami, önkormányzati) támogatásban is részesült, ezért kerülhet sor az április 11-i nyitásra. A műszaki, technikai feltételek végleges kialakítása után most megkezdődhet a leendő látogatók tájékoztatása, a „turisztikai termék csomagolása”.

Jelenleg formálódik az az önkormányzati – civil – vállalkozói összefogás, amely Miskolc egyedi kulturális értékeit (Ortodox Múzeumot, Zsinagógát, Diósgyőri várat, Látványtárat), a

„Miskolc Exkluzív„

nevű programcsomagba foglalva igyekszik versenyképes látványosságot kínálni a turisták számára. Bízunk abban, hogy a nagy lelkesedéssel és gondossággal készülő bemutatók, alkalmasak lesznek a nagyközönség érdeklődésének felkeltésére, és így talán sikerül a figyelmet ismét valódi értékeink felé fordítani. Bár munkánk során gyakran találkoztunk értetlenséggel és szkepticizmussal, reméljük, hogy az idő bennünket igazol, hiszen „minden álmunk valóra válhat – ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy tegyünk is értük.”