Nyitóoldal » A természet tudományból » Régi optikai eszközök » Az optikatörténeti kiállítás katalógusa
Nyitva minden hétköznap 09.00 - 18.00 óráig, Szombaton 09.00 - 14.00 óráig
A képek rögzítéséhez használt változatos méretű, házilag érzékenyített üveglemezeken túl a különböző alapanyagokból készült negatív és pozitív filmek közül a sík, roll, leica, továbbá a 8 mm normál és szuper, a 9,5, középen perforált, 16 mm-es hang nélkül, fény-hangrendszerű, valamint a 35 mm-es mozifilmből látható néhány darab. A kiállított 1910 körüli üveglemezre készült negatív és az arról – mai eljárással készült – másolaton látható, hogy száz évvel ezelőtti technikával is lehetett a ma is profinak számító minőségű képet készíteni.
Ha képkidolgozások, fotográfiák után érdeklődik, böngéssze tovább oldalunkat!
Az 1850-es évek közepén felfedezett felvételi technika lényege az, hogy – külön erre a célra szerkesztett – fényképezőgépben történt a felvétel előhívása és rögzítése. Maga a felvétel zselatinos emulzióval bevont bádoglemezre (ónozott acéllemezre) készült. Amerikában a polgárháború idején volt igazán népszerű, míg Európában csak 1870 körül terjedt el a csokoládébarnára lakkozott hátú ferrotípia és egészen az 1930-as évekig volt divatban. A ferrotípiához használt fényképezőgép volt a majdani Polaroid gépek előfutára.
Ha képkidolgozások, fotográfiák után érdeklődik, böngéssze tovább oldalunkat!
Az 1839. augusztus 19-én szabadalmaztatott dagerrotípia volt a legelső fényképészeti eljárás, amely az 1850-es évek elejéig széles körben elterjedt. Népszerűsége sokáig töretlen maradt, annak ellenére, hogy az üveglemezre vagy papírra készített képek gyorsabban, olcsóbban és egyszerűbben elkészíthetőek voltak. A dagerrotípiáról tudni kell, hogy az lényegében egy olyan – kimagasló, jó felbontású – egyedi negatív felvétel, amely megfelelő irányból nézve ad pozitív képet, hasonlóan az ambrotípiával.
Ha képkidolgozások, fotográfiák után érdeklődik, böngéssze tovább oldalunkat!
Herschel angol csillagász alkotta meg 1943-ban a fotográfia elnevezést. Napjainkban – szűkebb értelemben – szokás a fotográfia alatt papírképeket érteni. A papírkép megszületése, krónikája izgalmas történet, nemcsak a kidolgozási technikák, eljárások vonatkozásában, hanem a felvételkészítés esztétikájának változása tekintetében is. A millenniumi éveket követően azonban a hivatásos fotósok felvételei nagy többségben portré- vagy csoportképek.
Ha képkidolgozások, fotográfiák után érdeklődik, böngéssze tovább oldalunkat!
Erre az időszakra tehető az amatőr fotózás tömeges elterjedése. Az egyre könnyebben használható fényképezőgépek, egyre jobb filmek és pozitív képkidolgozási technika és nem utolsósorban a folyamatosan csökkenő kidolgozási költségek, a hétköznapok eszközévé tették a régen "úri szórakozásnak" számító fényképezést. A másolással, nagyítással készült korabeli képeken látható a fejlődés. Ezek után már a digitális eljáráson alapuló álló- és mozgóképrögzítéssel egy újabb – most még beláthatatlan – korszak következik.
Ha képkidolgozások, fotográfiák után érdeklődik, böngéssze tovább oldalunkat!
Összehasonlító módszert alkalmazó eszköz. A műszerbe helyezett vékony, fényérzékeny papírcsíknak időegység alatt történő színváltozásából lehetett következtetni az expozíció mértékére.
Ha képkidolgozások, fotográfiák után érdeklődik, böngéssze tovább oldalunkat!